Kismilliárd éve a kezemben volt már a film, de valahogy soha nem néztem meg.
Ma sem tudom miért, ma este elővettem.
S potyogtak a könnyeim. Néha a nevetéstől, néha a meghatottságtól és néha attól, hogy az én drága-drága színészeim is voltak valaha vicces, nevetséges fiatalok.
Igen.
Hogy kik?
Kezdjük először is... KIVEL, kivel...
Robert Downey Jr.-ral kell kezdeni!
Ja, hogy mi volt a fim címe?
Szédült hétvége vagy Egy békés családi ünnep... nem tudom, ki hogyan fordítja le azt a címet, hogy Home for the Holidays.
Nagyon nehéz kitalálni, miről szól a film.
Egy család összejön egy hálaadási vacsorára, hétvégére.
Na, ezek a családi összejövetelek általában nem szoktak nyugodtan telni.
Ugyan, tegye fel a kezét, aki békés, nyugis családi ünnepen volt már?! Az hazudik. Tuti.
De ez a család egy extra bolond család. Mégis valahogy megható...
Ahogy a nagynéni dilis, a nagyapa mindent kiejt a kezéből, nagyi kilyukasztja a cipőit, hogy elférjenek a bütykei és a három gyerek... Nos, ők is már felnőttek.
Nem mesélem el, nem lövöm le az összes poént, úgyhogy inkább csak a szereplőket jellemzem.
Robert Downey Jr. zseniális volt ebben a filmben IS. Hozta a maga őrült, zseniális formáját. Vigyorgott és hülyéskedett, hisztizett és drámázott. Szóval olyan RobertDowneyJr-osra vette a figurát.
Aztán ott volt az én másik nagy kedvencem lánya, Gerardine Chaplin. Ő játszotta a dinka nagynénit, aki mindenkinek ajándékoz egy-egy állólámpát. Hogy engem miért nem talált meg...
Dylan McDermott (Stalker) csúcs helyes volt már akkor is (bár szerintem most már sármosabb, hogy idősebb lett...), és Holly Hunter (Zongoralecke) helyében nem bírtam volna megállni, hogy becsukjam az ajtót. Aki szintén az egyik főszereplőnő volt.
Aztán ott volt még az én nagyon nagy kedvencem, akit soha nem feledek és nagyon sajnálom, hogy már nincs az élők között, Anne Bancroft (Diploma előtt, Ég velünk!). Zseniális színésznő, a vállán vitte a filmet.
És még ott volt Steve Gutenberg (Három férfi..) és Charles Durning (Aranyoskám) és David Stathairn (Alfák, Good night and Good luck). Olyan férfiszínészek, akik már sajna kezdenek kimenni a divatból. Pedig... nem kellene.
Ja, és csak úgy mellékesen, Jodie Foster volt a rendező, akinek ez a második rendezése volt (sorozatrészt nem számolunk).
Szóval aki szeretne jókat nevetni, s főleg nosztaligázni, annak szeretettel ajánlom a filmet. Utána rögtön nyugis lesz a saját családjával eltöltött karácsonyi vacsora!!! Borítékolom.
"Őrizzük a titkodat, Csita!"
