2014. július 30., szerda

< 4 - kicsit másképp /Divergent/

Kedves új ismerőseimtől (Ballér Bia, Vígh Gyula és még mások) kaptam ezeket a képeket. 


Azért teszem ezeket ide ki, mert kicsit vidámabbá tesznek, s hátha másnak is tetszeni fog... 




Kezdem a kedvenccel, amiért - ahogy az előző blogomban írtam - a "<4" lett a "bandajelem".



















Aztán most az új kedvencek jönnek, ami megindított egy klassz beszélgetést, mert vagy öt percig vinnyogtam a röhögéstől, amikor elolvastam.
(Amikor vhol nem magyarul írnak, megpróbálom lefordítani és odaírni alá. Aki jobb angolos nálam, kérem nézze meg és ha hibát talál, szóljon, ne maradjon rosszul lefordítva. Köszi előre is.)


- Mi van ha megölnek? Akkor szüzen halok meg.
- Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.

A (18) be kellene néha kapcsoljam. De... nemááá... 




















- Egy nap elhagyom a Bátrak-at és...
- Helló. Tris vagyok.
- Nos, francba... Most már maradok.




A vicces az az egészben, hogy ha jól emlékszem, akkor a Four c. könyvből egy klassz csajszi lefordított részeket és mintha ott pont azt olvastam volna, hogy tényleg nem nagyon akart maradni Négyes a Bátraknál. Vagy legalábbis piszkosul nem érezte ott már jól magát. Tris jövetelével "kissé" megváltoztak a viszonyok.















Kutatások bizonyítják, hogy ha félek a pókoktól,
 a legnagyobb valószínűséggel azok megtalálnak a hálószobában.
Én félek Tobias Eaton-tól!




De neeem??? 
Én is úúúgy fééélek Tőle!!!
Éjszaka valaki mellém fekszik, tuti a frászt kapom. Ha meg még pont Theo lenne, na azon akadnék fenn igazán! Kedves féltékeny is lenne rá!!!
"Az arcán annyi piercing van, hogy belezavarodom a megszámolásukba"
Még jó, hogy Tris nem a Művelteket választotta.
Pedig érdekes ez a srác. Annyira kegyetlennek láttam először, aztán rájöttem a nem is tudom hányadszori nézésnél, hogy azért nem volt ő olyan kemény fiú, csak keménynek akarta a fiatalokat, illetve aztán kiderült, hogy piszkosul féltékeny Four-ra. Nem emlékszem a könyvben, de nem hinném, hogy neki "csak" négy félelme lett volna. Mondjuk Négyesnek is - miután megismerte Tris-t - lett még egy félni valója. A szerelme. Szóval azért ez inkább Five lett, mint Four. De az is lehet, hogy az egyik félelmét Tris eloszlatta. Mondjuk a magasság, vagy apukától... A bánat tudja.

Na, egy (18) karikás megint. Hmm... (Erre szoktam mondani, hogy: no comment.)
Jöhetnek a következő marháskodások:



Az első részben a fizikai tréning lesz...
Tris gyere velem a szobámba.






Hehe... Vicces lett volna, ha ez így van a történetben...
Azt hiszem Négyes kapott volna pár pofont Tris-től.









- Theo James van lent?
- Igen.
"Első ugró"




Egy hasonló szöveget írtak ki a Face-re, hogy ki ugrana egy nagyot egy fura jumping-ról.
Én meg írtam - akkor még nem láttam ezt a képet -, hogy amennyiben Thoe vár lent, mint Tris-t, akkor simán!
De mint kiderült, valaki másnak is eszébe jutott ez.
Sebaj.











Hmm.. mit látok... az.. nem tudom..
Tris gyere ide... TRIS... Nézd... SÜTI

Ó Theo, tudok finom csokis sütit készíteni! Az ne legyen probléma.







Na, ezt szerintem nem kell lefordítani.
De Tris ezzel a képpel szerintem sokunk álmát megvalósította. A pokolba kívántam a csajt a Titanic-ban, mert hagyta a szerelmét megfagyni a vízben.
Hogy is mondta a Beautiful Creatures c. filmben a főszereplő srác? Öt percig az egyik, öt percig a másik feküdt volna azon a deszkán....
Na, mindegy. 
Kérem a sütit és nem sérülsz meg!






Neki is a süti kell? Behalok.
Mennyit készítsek?!













- Milyen tetoválásod van?
- Bátrak-féle süti.






Málnás csokis süti?
Hogyan kell készíteni, megtanulom. 
Elkészítem.
De itt eszi meg a konyhámban a pultnál.
(Már Theo.)






























/Ha még lesznek ilyen viccesek, akkor ide felteszem. Addig jöjjenek a komolyabbak, mások./


Nem vagyok önfeláldozó.
Nem vagyok Bátor.
Elfajzott vagyok.







Szerintem mind a három volt, vagyis még Művelt is, de az önfeláldozó és a bátort tuti ő volt. Nem véletlenül, hiszen pont egy bátor anyától és egy önfeláldozó apától származott.






































Ő senki csak egy majom,
senki sem csak egy jó lány,
senki sem csak félénk, vagy a népszerű.


Na, ezt igazából nem értem. A majom gondolom azt jelzi, hogy milyen jól mászott, hogy nem félt a magasságtól, a többi nagyjából OK.





































2014. július 29., kedd

Divergent, avagy az új bandajelem < 4

A két új szerelmemet összedolgoztam itt a blogomon, úgyhogy aki nem tud angolul, attól elnézést kérek, ha kéri, majd írom a fordításokat is. (Még készen sem volt a blog, Anci máris jelezte, hogy írjam oda a fordítást is... Dolgozhattam vele.)
/VISZONT! Ha valamit nem írtam jól le fordítást, akkor azért csakis engem terhel a felelősség, semmi köze annak Annamarihoz, az angol tanárnőmhöz. Viszont ha jól írtam valamit, az CSAKIS Neki köszönhető./

De addig a két új szerelem:
Az első szerelem már nem is olyan új, mert ősszel lesz egy éves: az angol nyelvtanulás.
A második új szerelem sem igazán új, csak most kaparintottam végre a kezembe: Divergent (A beavatott) c. film.
Nos, most  a filmből angol idézeteket fogok kiírni. A saját boldogságomra és azoknak, akik szeretik a filmet és az angol nyelvet (velem együtt).

Ja, hogy írjak a filmről is?
Jajj, az nem lesz jó, mert iszonyat elfogult vagyok vele kapcsolatban.
A könyvet kaparintottam meg először. Valaki mondta, hogy olvassam el, ha szeretem a sci-fi-t és a disztópiás könyveket. Szereti a bánat, de mégis, valahogy olyan klasszak... (szóval csak szeretem, de a katasztrófa-filmeket is szeretem, mégsem örülnék egy világkatasztrófának... ááá, mindegy.)
Na, szóval kiolvastam a könyvet és piszok módon tetszett.
Akkor még nem tudtam, hogy megfilmesítik (szerintem akkorra már vagy forgatták, vagy már készen is volt a film, mindegy). S azt sem tudtam, hogy megint egy trilógiába szaladtam bele.
Sebaj. Szeretem a hosszú történeteket, főleg könyvben!
Azok értelmesen ki vannak bontva (már a történet maga), megismerem közelebbről a szereplőket és még talán a barátaim is lesznek, stb.

Nos, aztán megláttam valami imdb-s képet, címet, ki tudja már mit, amin az írónő neve szerepelt: Veronica Roth. És fennakadtam a dolgon. De nagyon.
Aztán jött a film a magyar mozikba és mindenki azt mondta, hogy hülyeség, ez csak az Éhezők viadalának a folytatása. De neeeem. Mondtam én, ez mááás.
Na, én marha hittem másoknak (pedig filmben mindig a jó öreg megérzéseimre kell hallgatnom, lásd: Lazacfogás Jemenben), így nem néztem meg a filmet. Megbántam.
Így csak vártam, vártam, vártam és vártam.
De végre eljött a nap. És végre láthatom a filmet.
Igaz "csak" angolul, de naaaagyon jóó!
Azt hiszem, ez lesz az a film, amit magyarul nem nagyon fogok hallgatni. Hogy miért? Mert Theo James hangja észvesztően szexi és mivel tuti, hogy nem Fekete Ernő, vagy László Zsolt lesz a magyar hangja, így nem is izgatja fel a fantáziámat már, hogy ki lesz (ha Szabó Máté, akkor viszont a kardomba dőőlök, mert ő még nagy gyengém).
/Na, megtudtam, hogy Varga Gábor a magyar hangja. Ő még Stefan Salvatore magyar hangja... Ezzel nem lesz gondom. Marad Theo James eredeti szexi hangja./


Vissza a filmhez.
Egy olyan Chicago-ban járunk, ahol a háború már elmúlt, viszont öt csoportra osztották be a társadalmat az emberek.
A Bátrak, a Műveltek, az Őszinték, a Barátságosak és az Önfeláldozóak. E szerint az öt csoport szerint élnek.

A Bátrak a társadalom rendőrei, a rendfenntartói, a félelmet nem tűrik meg maguk között. Feketében járnak (tetszett a ruhájuk nagyon).

A Műveltek a társadalom okosai, ők azok, akik fejlesztenek, tudásszomjuk kiapadhatatlan, ők kék szerkókban járnak (és szerintem iszonyat savanyúak).

Az Őszinték őszinték, ahogy tudom, ők belőlük válnak például a bírák is. Kemények, hiszen nem sértődhetsz meg, ha egy őszinte mond neked valamit, mert ő nem hazudik. Nem is szabad hazudjon. Ők feketében és fehérben járnak. Na, ők sem épp a vidámságukról voltak számomra híresek.

Aztán jönnek a Barátságosak, akik művelik a földet, kedvesek, vidámak mindig és aztán ennyi. Nem is nagyon tudtam meg róluk többet, azon kívül, hogy olyan hippi kinézetük volt mindig. Narancssárga és föld színekben mozogtak.


Jön a kedvenc csoportom, hiszen innen ismerjük meg Beatrice-t, a főszereplőnket, aki később (ahogy rájöttem), angol szócsavarás miatt változtatta meg a nevét Tris-re (a stiff szerencsétlent jelent és az Önfeláldozókat sokszor hívták Szerencsétleneknek). Nos, az Önfeláldozók a társadalomról gondoskodó emberek, főleg ők a vezetők, hiszen ők mindenkinek segítenek. Ők szürkében járnak. Elég szürkék és uncsik is Beatrice-t kivéve, aki nem találja ott(hon) a helyét.


Azt nem tudom, hogy hány évesen, de minden fiatalnak el kell menni egy kiválasztásra, illetve előtte egy tesztre, ahol eldöntik, hogy melyik csoportba fognak ezek után tartozni, hogy mi a fő jellemük.

Nos, Beatrice-nél ez nem stimmel, ugyanis majd mindegyik jellemző rá. A teszt folyamán kiderül, hogy ő bátor is, de mégis önfeláldozó, sőt, még a műveltek közé is tartozhatna, de mégsem... Valami nem stimmel nála. Nem működik nála jól a teszt. Így ő kell eldöntse, hogy hova tartozzon ezek után.
Aztán mivel mindig is a Bátrak csoportját bámulta, tartotta klassznak, így oda megy (szülei nagy csalódására).
De ahhoz, hogy ott maradhasson a Bátrak között, két nagy vizsgán túl kell essen. Egyrészt fizikai teszten, másrészt pszichológiai teszten.
Csakhogy egyik sem az erőssége.
Ugyanis aránylag alacsony és gyenge lányként nincs nagy esélye a fizikai megmérettetésben.
A pszichikai tesztnél viszont kiderülhet, ha nem ügyeskedik, hogy ő egy Elfajzott, vagyis ki tudja játszani az agyi tesztet.
S két trénere (Eric és Four /Négyes/, két erős harcos) sem segít egyszerűbbé tenni az életét.
Mi lesz a fiatal lánnyal, meg bír-e bírkózni (a szó szoros és átvitt értelmében is) a feladatokkal, azt már csak a filmből tudhatjuk meg (vagy a könyvből).
Mindenesetre szerintem egy klassz, izgalmas film kerekedett ki a dologból.

Megjegyzem a magyar címet megint úgy eltúúúrták, mint a pinty! Ugyanis nem Beavatott kellene legyen a film címe, hanem Elfajzott, vagy valami hasonló. De persze akkor lelövik a poént, mint én most.

Nos, inkább visszatérek a szerelmeimhez (angolul és Anyukám kedvéért - én fordítottam, úgyhogy ne tessék nagyon komolyan venni a dolgokat - a Divergent):


Tris's Mom: "Rules are rules."  (A szabály az szabály.)


Tris's ghost: "Choose. Now. Before it's too late." (Válassz. Most. Mielőtt túl késő lesz.)


Chirstina: "We just jumped. They want us the jump again? (Mi már ugrottunk. Ők meg megint azt akarják, hogy újra ugorjunk?)



Four: "- What, you get pushed?" (Mi az, lelöktek?)
Tris: "- No." (Nem.)




Four: "What's your name? ... It's that a hard one? You can pick a new one if you want, but make it good. You don't get to pick again." (Mi a neved? Ez nehéz? Választhatsz új nevet, ha akarsz, de az jó legyen. Újra nem választhatsz.)




Four: "First jumper, Tris! Welcome to Dauntless." (Az első ugró: Tris! Isten hozott a Bátraknál!)


Four: ''- I'll be your instructor. My name's Four." (Én leszek az oktatótok. A nevem Négyes.)
Christina: "- Four like the number?" (Négy, mint a szám?) 
Four: "- Exactly like the number." (Pontosan, mint a szám.)
Christina: "What happened, one through three were taken?" (Mi történt? Egytől a háromig foglalt volt?)
Four: "What's your name? (Mi a neved?)

Christina: "Christina."
Four: "- Well, Christina. The first lesson you learn from me if you wanna survive here, is keep your mouth shut. Do you understand me?"  (Nos, Christina. Az első lecke, amit megtanulsz, ha itt túl akarod élni, tartsd a szádat. Megértettél engem?)
Christina: "Yes." (Igen.)
Four: "- Good. Follow me." (Jó. Kövessetek.)


Molly: "- How long do we fight for?" (Meddig kell harcolnunk?)
Eric: "- Till one of you can't continue." (Ameddig az egyik már nem tudja folytatni.)
Four: "- Or one of you concedes." (Vagy ameddig az egyik feladja.)
Eric: "- According to the old rules. New rules, no one concedes. (A régi szabály szerint. Az új szabály, nem adhatja fel senki.)
Four: "-You really want to lose 'em on their first fight?" (Komolyan ezt akarod tőlük az első harcuknál?)
Eric: "-A brave man never surrender. (Egy bátor ember sosem adja fel.)
Four: "- Lucky for you, those weren't the rules when we fought. (Szerencséd volt, hogy nem ezek voltak a szabályok amikor egymással harcoltunk.)
Eric: "You'll be scored on this, so fight hard. ... Go. (A pontozásotok ezen múlik, keményen harcoljatok. Nyomás.)


Eric: "Dauntless never give up." (Egy bátor sosem adja fel.)



Four: "As Dauntless, we fight to protect every life inside the fence, without fail. That's why we train you the way we do. You teach you not to give up." (Mint Bátrak, meg kell védenünk minden életet a kerítésen belül, hiba nélkül. Ez az, amiért mi titeket képezünk. Megtanuljátok nem feladni.)



Four: "Keep working." (Dolgozz tovább.)

Eric: "You watch yourself. We train soldiers, not rebels." (Vigyázz magadra. Mi katonákat edzünk, nem lázadókat.)


Eric: "- Who let you out?  (Ki engedett ki?)
Tris: - I did.  (Én.)
Eric: - You did???! ... Okay."  (Te? Rendben.)


Four: "Something like that."  (Valami olyasmi.)


Four: "Are you even human?" (Te ember vagy egyáltalán?)


Tris: "- You all right? ... You afraid of heights.  (Rendben vagy? ... Te félsz a magasban.)
Four: - Everyone afraid of something.  (Mindenki fél valamitől.)
Tris: - I didn't think you were afraid of anything." (Nem gondoltam, hogy van valami, amitől Te félsz.)



Four: "Lay back. ... Be brave!" (Dőlj hátra. Légy bátor!)



Four: "How long do you think you were in the hallucination, Tris?" (Meddig voltál bent a hallucinációban szerinted, Tris?)
Tris: "Twenty minutes?" (Húsz perc?)
Four: "Trhee. Four times faster than the average. I've never seen anyone do that well the first time." (Három. Négyszer olyan gyorsabban 'jöttél ki', mint a többiek. Sosem láttam senkit, aki ilyen jó lett volna elsőre.)


Tris: "This isn't real!" (Ez nem valóság!)



Tris: "- Everyone' afraid." (Mindenki fél.)
Four: "- I know, but fear does something strange to people like Al. But not you. Fear doesn't shut you down, it wakes you up. ... I've seen it." (Tudom, de a félelem kemény dolgokat csinál az embberrel, mint Al-lal. De nem veled. A félelem téged nem lenyom, téged felráz. Láttam.)



Four: "- He was not gonna pass that finas test." (Ő nem tudta volna befejezni a tesztet.)
Tris: "- Neither am I." (Én sem.)
Four: "- Why do you say that?" (Miért mondod ezt?)
Tris: "-You know why. And as soon as all the others find out, they're gonna kill me." (Tudod miért. És amint a többiek megtudják, meg fognak engem ölni.)
Four: - I'm not gonna let that happen." (Én azt nem hagyom, hogy megtörténjen.)


Four: "Followe me!" (Kövess.)


Tris: "Fear of heights. I'm not suprised. (Félelem a magasságtól. Nem lepődtem meg.)



Tris: "- Four? Four fears?" (Négy? Négy félelem?)
Four: "- Four then, four now. I keep going in there, but I don't think you ever lose them." (Négy akkor, négy most. Mindig azokban. Nem gondolom, hogy valaha elfelejtem őket.)
Tris: "- Can I ask you something? (Kérdezhetek valamit?)
Four: "- Sure." (Persze.)
Tris: "- What's your tattoo? (Milyen tetoválásod van?)
Four: "- You wanna see it? (Akarod látni?)
Tris: "- Mmm.. It's amazing. (Ühüm. Ez lenyűgöző.) 


/Ilyent is csak egy pasi kérdezhet meg, hogy akarja-e látni egy nő a hátát!!! Jajj. MINDENKI AKARJA LÁTNI THEO HÁTÁT, EZT MIÉRT KELLETT MEGKÉRDEZNI????/



Tris: - The factions. Why do you have all of them? (A csoportok. Miért van meg neked mindegyik?)
Four: - I don't want to be just one thing. I can't be. I want to be brave and I want to be selfless, Intelligent and honest and kind. ... Although I'm still working on "kind". (Nem akarok csak egy lenni. Nem lehetek. Bátor akarok lenni és önzetlen, intelligens és őszinte és kedves. Bár a kedvesen még dolgoznom kell.)


Four: "You're ready. You can do this!" (Rendben vagy. Meg tudod csinálni.)


Tris: "- Get ready." (Készüljetek.)
Tris' father: "- What now?" (Mi van most?)
Tris: "- You're not gonna like it. (Nem fog tetszeni nektek.)


Tris: "There's a net at the bottom. Don't think, just jump." (Van egy háló az alján. Ne gondolkodjatok, csak ugorjatok.)


Tris: "Why do people keep saying that?" (Miért mondja mindenki ezt nekem?)


Tris: "Four. It's me. It's me....Four. Stop. Stop. Please." (Négyes. Én vagyok. Én vagyok. Négyes. Állj. Állj. Kérlek.)


Four: "- Tris."
Tris: "- Go." (Menj.)


Tris: "- I got it." (Meg tudom csinálni.)
Four: "- I know you do." (Tudom, hogy meg tudod csinálni.)


Tris: "- Now we have nothing. We have no home, no faction... I don't even know who I am anymore. (Most nincs semmink. Nincs otthonunk, nincs csoportunk... Nem tudom már azt sem hogy ki vagyok.)
Four: "- I know exactly who you are. (Én pontosan tudom, hogy Te ki vagy.)
Tris: "- You sure about that? (Biztos vagy benne?)
Four: "- Yeah. I'm very sure. (Igen. Egészen biztos.)

Tris: Tomorrow we may have to fight again, but, for now, we'll ride the train to the end of the line... and then.. we'll jump. (Holnap lehet, hogy egy új harc kezdődik, de most, a vonat az út végére ér... és aztán... aztán ugrunk.)






Ja, azért hogy ez se maradjon el, ami az egyik legfontosabb a filmben: a szereplők.
Tris és Four - a tündéri kis Shailene Woodley és a szexi Theo James.

Tris édesanyja és édesapja: Elsőszámú női színésznőm: Asley Judd és Tony Goldwyn (meglepődtem rajta, mert mindig ellenszenves szerepet játszott emlékeim szerint, ez most kimondottan jó és kellemes volt tőle).

Eric-en meglepődtem. Ismerős volt, de még sem tudtam hova tenni. Kiderült, hogy John McClane fia a Die Hard V.-ben - Jai Courtney. (Szeretném egyszer a szép arcát is látni egy filmben, ugyanis tud csodásan szexi és helyes is lenni... na, eddig egy filmben sem láttam azt az arcát.)

Aztán ott van még Maggie Q a Nikita jelmeze nélkül, de tetováló szalonnal a háta mögött.

Meg Four "kedves" édesapját, Marcus-t is említsük meg egy csapás erejéig: Ray Stevenson.

Ja és ne feledkezzek meg a Titanic egyik túlélőjéről sem: Kate Winslet-ről sem, aki a kemény és okos Jeanine-t játszotta.

Szóval csoda egy film lett, na!











2014. július 21., hétfő

Snowpiercer - az egyik leg...zseniálisabb disztópiás film...

Láttam hétvégén egy filmet.
Nos, ezt nem lehet úgy nevezni, hogy "egy film". Ez olyan FILM volt.
A címe nem sokat mondott nekem, magyarul nem is találtam rá, talán valami Hófúró-nak lehetne fordítani.
Snowpiercer.

Mondjuk nem is a címe miatt kezdtem el nézni.
Elsősorban angolt akartam gyakorolni, tanulni, aztán rájöttem, nem ez az a film, amivel bármilyen szó is megragad bennem.
Másodsorban pedig Chris Evans miatt akartam megnézni, hiszen ezt a filmet már akkor készítette 2013-ban, amikor már bőven túl volt az Amerika Kapitánnyal a világhírnév okozta sokkon.
(Én erre szoktam mondani, hogy már megengedheti magának, hogy olyan filmhez adja a nevét, amihez akarja.) Megértem, miért vállalta el ezt a - szerintem - nem is könnyű filmet.

A mai világban, ahol reneszánszát élik a disztópia bemutatására készült filmek, ott erre a filmre mondjuk azt - első nekifutásból - hogy a többivel egy tucat. Én legalábbis így gondoltam. 
De nem.

A történetben - 2014. július 1-jén - (már lejárt az időpont, úgyhogy ezt a világvégét is megúsztuk) egy CW7 névre hallgató vegyi anyagot szórnak szét a felhők felett (valamilyen -szférában, ehhez sosem értettem) a globális felmelegedés ellen. Csakhogy - s az ember miért ne pusztítsa még jobban a világát - ez a szer azt eredményezi, hogy a világ megfagy.
Mindenki meghal, kivéve egy vonaton levő embercsoportot.

Azt, hogy hogyan kerültek oda, s miért ők, azt végül nem tudtam meg, de azt hiszem, nem is ez volt a lényege a filmnek.


A vonaton vagonok vannak. Csakhogy a vagonok nemcsak összekötik a rajta levő embereket, hanem el is zárják. Méghozzá nagyon messzire egymástól (de nem fizikailag).

A vonat végében proteintéglákat nyalogató (fekete kaucsuknak kinéző borzadvány volt) koszos, szerencsétlen, reménytelen emberekkel találkozunk. 
Persze, mondanom sem kell, ott van közöttük Curtis, aki el akar jutni a mozdonyhoz, hogy ő irányítsa a dolgokat, lerázza a rabságot magáról és "cellatársairól", akiket ott és úgy aláznak meg, ahogy akarnak.
A vonat végében az emberi élet nem sokat ér.
Bezzeg elől.

Addig ügyeskedik Curtis és a még épkézláb (szó szerint ép kéz és láb) emberek nagy része, míg előre tudnak jutni egy-két vagonnal és egy olyan mérnököt felkeltenek (mintha csak aludt, vagy hibernálva lett volna), aki ki tudja nyitni az ajtókat. Hiszen azokhoz senki nem ért.

Curtis-ék egyre előrébb és előrébb érnek a vonatban és egyre inkább rádöbben, hogy valami itt nagyon nem stimmel a társadalommal és a vonattal.
Csakhogy az emberei inkább feláldozzák magukat, csakhogy ő elérje a  vonat elejét...
Hiába vagyunk csak a vonaton, mégis egy egész társadalmi felépítést ismerünk meg. 
Mondjuk annak szívből tudtam volna örülni, ha nem tudom meg, miből van a proteintéglájuk.
De a két órás filmben nem ez volt a leginkább félelmetes számomra.
Nem is a fizikai dolgok voltak a megdöbbentőek, hanem sokkal inkább a lelki, a pszichikai horror, ha mondhatom így.

Chris nem mellékesen szerintem brillírozott.
Amennyire az Amerika Kapitányban és talán még előtte a Fantasztikus Négyesben is csak a kedves mosolyát és az izmait kellett megmutatnia nekünk, hogy elaléljunk, most itt sokkal, de sokkal több színészi játékkal tudott mesterkedni.

Igen, a film elég drasztikus volt, néhol elég véres, már-már naturálisan eleven számomra, mégsem bírtam volna ott hagyni egy percre sem.
Átéreztem a kínt, a megaláztatást, az ököl- és fejszecsapásokat is. Ki voltam szolgáltatva ugyanúgy az embereknek és az elemek is.

S amikor már azt hittem, hogy Curtis győz, akkor kinyílt egy újabb és egy újabb ajtó. Kiderült egy újabb borzalom, újabb és újabb barátokat vesztettem el a kínkeserves és talán egyre inkább vesztésre álló, csatákban.

Az ajtók újabb és újabb emberekre nyíltak, akik annyira messze álltak a hátsó vagonokban senyvedőktől, hogy az már szinte tapintható volt.

S ezáltal lassan megéreztem, hogy milyen lehet egy olyan társadalom, amiben nincsenek normális törvények, nincsenek emberséges emberek, vagy akik azok, azok sem voltak mindig azok. A sorsok fejlődnek és pusztulnak.
De azért, hogy én fejlődjek, vagy pusztuljak emberi mivoltomban azért én felelek. Én kell minden lépésemért felelnem. Minden döntésemnek következménye van. Néha életek is függhetnek tőle.

Aztán amiikor a hatalom Curtis kezébe kerül, ott tudom meg igazán, hogy az az ember, akit megismertem, majd még jobban s megláttam úgy a jobbik oldalát, mint a sötétet, akkor tudom meg, hogy ez mit hoz ki belőle ez a dolog.
Jól mondja a mondás, hogy adj hatalmat az embereknek is megtudod, mi lakozik igazán bennük.

Nem ajánlom azoknak a filmet, akik vidámságot, boldogságot, szeretetet és szépséget akarnak látni, de azoknak szívből ajánlom, akik az EMBERről akarnak látni egy filmet.
Egy másik jövőt ábrázoló filmet, egy lehetséges jövőt, ami nem szárnyaló autókról és egészséges emberekről és zöldellő tájakról szól. Amit sajnos inkább tartok reálisnak, mint az előbbieket.

Chris Evans mellett még volt egy pár csodás színész, akik szintén lenyűgözőek voltak.

Elsősorban - nem ismertem fel, komolyan - Tilda Swinton csodálatosan játszotta a ... nincsenek rá szavaim, milyen genyó nőt játszott. (Hol van már Gabriel, a félelmetes és gyönyörű angyal a Constantin, a démonvadász című filmből?!)
Vagy említhetem még Jamie Bell-t és a legvégére hagytam a két nagy színészt, John Hurt-ot és Ed Harris-t.

Kismillió dolgot tudnék még mesélni a filmről, hiszen látványos, borzalmas, csodálatos, zseniális és hátborzongató. Talán pont ezért üt annyira, mert annyira nem lehet beskatulyázni sehova.